Fitymaplasztika

Fitymaszűkület esetén nem csak egyetlen lehetőség a körülmetélés (a fityma teljes eltávolítása). Sajnos sok urológus vagy nem ismeri a fitymaplasztika műtétét, vagy fel sem ajánlja a páciensnek lehetséges megoldásként, mert jóval finomabb technikát igényel és a páciens részéről több kellemetlenség elviselését és nagyobb együttműködést, ami helyett "egyszerűbb" a teljes fitymát eltávolítani. Ilyen műtétek után gyakran láttam egy életre szóló pszichés trauma (a fel nem dolgozott „csonkolás”) hatására akár súlyos elmebetegség kialakulását is – arra hajlamos egyéneknél.

A fitymaplasztika lényege, hogy speciális metszésvezetéssel, vagyis többszörös lebenyplasztikával a fityma hosszát ugyan megrövidítjük, de éppen ennek terhére nyílását szélesebbé tesszük, azaz rövidebb lesz – merev hímvessző esetén a makk felét, harmadát takarja –,  de nyílása a műtét után sokkal szélesebb. Sokan ezt a megoldást választanák – hacsak vallási, rituális okból nem igényelnék a teljes eltávolítást –, ha egyáltalán tudnának róla. A műtét finom technikát igényel. Ennél fontosabb, hogy a fitymapalsztika után sokkal több kellemetlenséget kell a páciensnek elviselnie, azaz némi fájdalom ellenére is naponta többször kell hátrahúznia a fitymáját és spriccelő kézi zuhannyal kimosnia a fitymazsákját – amire nem mindenki képes –, de ha ezt nem végzi, az eredmény szövődmény (sebszétválás, gennyedés, szűkület) lesz! Ugyanakkor a körülmetélés után ilyen teendőre nincs szükség, az enélkül is gyógyul. Ezért is van, hogy az urológusok többsége fel sem veti a páciens számára a fitymaplasztika lehetőségét. A mi gyakorlatunkban is voltak, akik megígérték a kellemetlen teendők elvégzését, és mégsem végezték el, be is következett a szövődményük, azaz a fitymájuk szűkült maradt. Ha pedig ez sajnálatosan – a kellő előzetes felvilágosítás ellenére is – így történt, akkor én nem végzek semmilyen újabb műtétet.

Azoknál, akiknél a fitymát akaratuk ellenére távolították el, csak az korrigálható, ha a maradék egyenetlen széle göcsörtös, csomós. A kétrétegű fitymát pótolni lehet ugyan a hímvessző bőrének galléros, lebenyes elcsúsztatásával, de esztétikai okból nem érdemes, mert ehhez, a hiány pótlására a hímvessző testére – az elcsúsztatott bőr helyére – kellene szabad bőr átültetését végezni, aminek eredménye ideális esetben is sokkal feltűnőbb, mint a körülmetélt állapot, ezért ezután a páciens már ránk haragudna, és nem arra, aki eltávolította a fitymáját. Ilyenkor a pszichotherápia segíthet, és ezzel annak megértése, hogy a fityma hiánya nem jelent semmilyen működési, örömszerző, orgazmus-problémát, csak legfeljebb a téves képzetek.

 

Alapvetően téves szakmai nézet, ha a fitymaszűkület megoldását a fitymafék átvágásával próbálják megoldani, mert ez nem képes rá! Ez csak olyan fejlődési rendellnességek esetén jöhet szóba, ha a húgycsőnyílás rendellenesen – de rövid szakaszon – alulfejlett, azaz lefelé néző. Sajnos sok urológus nem tesz különbséget a valódi fitymaszűkület – amikor nyugalmi állapotban sem húzható hátra – és a relatív fitymaszűkület között – amikor merev állaptban hátrahúzva egy homokóraszerű szűkület látszik. Az utóbbi esetben egyáltalán nem javasolt a fityma teljes eltávolítása – hacsak a páciens ezt vallási-rituális okból nem kívánja.

Nem egészen ide tartozik, de előfordul gyakorlatunkban, hogy olyan gyermek vagy felnőtt jelentkezik, akinek hypospadiasisát (a húgycsőnyílás veleszületett rendellenes helyét) csak részleges sikerrel vagy szövődménnyel operálták. Ennek korrekcióját gyermeksebészeti, gyermekurológiai jártasságunk és a plasztikai sebészeti módszerek birtokában vállalhatjuk.