Kockázatok és szövődmények

Olyan orvosi beavatkozás és értelemszerűen plasztikai sebészeti beavatkozás, melynek semmilyen kockázata nincs, azaz egyáltalán nem következhet be szövődmény, nem létezik. Átlagos kockázat miatt bekövetkezett szövődményen azt értjük, ha egy beavatkozás pontos megbeszélése, a páciens által betartandók teljes megértése és betartása, szakmailag hibátlan módszerválasztás és beavatkozási terv mellett a szakma szabályai szerint elvégzett beavatkozás, ápolás és ellátás ellenére bekövetkezik valamely nem kívánt következmény. Az egyes beavatkozások különböző kockázatainak legalább 98 százaléka ismert a szakmai irodalomból. Az egyes beavatkozások kockázataiban vannak hasonló és teljesen különböző elemek is. A kockázatokat fokozhatja a páciens egészségi állapota, esetleges adottságai vagy alapbetegségei. 2020 márciusáig 24 év alatt 449 endoszkópos mellnagyobbítást végeztem hónalji behatolásból. Összesen 4 alkalommal kellett 2 napon belül újraoperálnom szövődmény miatt, ebből 2 volt utóvérzés miatti feltárás, és 2 volt gyulladás miatti feltárás. A két utóvérzés egyikének oka az volt, hogy a páciens olyan tevékenységet végzett a karjaival, amit megtiltottunk, a másik páciens olyan "immunerősítőt" fogyasztott titokban, amit megtiltottunk. A két gyulladás miatti feltárás olyan pácienseknél volt szükséges, akik eltitkolták a korábbi vénás droghasználatot, amivel hónalji nyirokcsomó-gyulladást okoztak maguknak.

Az esztétikai plasztikai sebészeti beavatkozások és sok helyreállító plasztikai sebészeti műtét is olyan beavatkozás, melynek elmaradása esetén még akár 70 évet is élhet valaki, ha lelkileg megbékélne bajával. Ezért különös felelőssége van a plasztikai sebész számára a kockázatok gondos elemzésének, mely csak nagyon alapos páciens-kikérdezéssel (és őszinte, pontos válaszokkal), alapos vizsgálattal, kellő szakmai óvatossággal és jó kommunikációs képességekkel, valamint kellő tapasztalattal lehetséges. Ez nem lehetséges egy 5 perces konzultáció során.

A kockázatok csökkentésében a páciensnek is felelőssége van, be kell tartania mindazt, amit a tudomására hoztak. A konkrét kockázatok és konkrétan betartandók nemcsak szóban kell, hogy elhangozzanak, de a legnagyobb alapossággal írásban is mindkét fél rendelkezésére kell, hogy álljanak aláírás után, a későbbi viták elkerülésére.


Minden esetben egy beavatkozás kockázatait a lehető legalacsonyabbra kell szorítani. Ebben nem lehet akadályozó tényező az esztétikai sebészeti beavatkozás „sürgőssége” – mert az nem lehet sürgős, legfeljebb fontos. Ennél már csak a biztonság fontosabb!

Úgy gondolom, nem az a célunk  plasztikai sebészetünkben, hogy eggyel több beavatkozást „eladjunk”, hanem mindig az, hogy eggyel több élő, lehetőleg elégedett páciensünk legyen utána. Ezért nem lehet és nem is kell minden pácienst mindig megoperálni, még ha ez fájó is néha lelkileg egyes páciensek számára.


Ha egy páciens, akinek tudtunkkal semmilyen alapbetegsége, olyan állapota, adottsága nincs, ami kockázati tényezőként felmérhető lenne, azt kérdezi, nulla-e az ő kockázati valószínűsége, azt szoktam mondani: nem nulla, ahogy annak is van kockázata, hogy rendelés után beülök az autómba, hazaindulok és belém rohan valaki. Ettől még minden este beülök az autómba, és hazamegyek. Igyekszem a kockázatot csökkenteni, autómnak légzsákjai vannak, bekötöm magam, igyekszem figyelni, és  50 éve vezetek. De van kockázata annak, hogy hazaindulok, még ha nagyon kicsi is.

Az a véleményem, hogy egy plasztikai sebészeti, ezen belül esztétikai műtétnek nem szabad nagyobb kockázatának lenni, mint annak, hogy kellő figyelemmel, gondossággal és óvatossággal nap mint nap beülünk az autónkba vagy egyszerűen: közlekedünk.