Tévhitek a mellnagyobbításról és az implantátumokról

A mellbe adott injekciókkal (zsír vagy egyéb anyag) mellnagyobbítás végezhető?
Szilikoninjekció a legkisebb mennyiségben is mindig szövődményt okoz, legenyhébb esetben a mellet veszélyezteti, gyakrabban az életet. Hyaluronsav (Macrolene) injekciós kezeléssel igazán hosszú távú tapasztalatok (daganatképződés?) még nincsenek, de az biztos, hogy a viszonylag nagy költséggel (egy implantátummal végzett mellnagyobbítás árának 2/3-a) járó mennyiség beadása után az másfél év alatt biztosan felszívódik. Saját zsír betöltésével (még ha többször ismétlik is) csak minimális (a mellnagyobbítást óhajtó páciensek 95%-ának nem elegendő mértékű) mellnagyobbítás végezhető, a hosszú évekkel későbbi onkológiai következmények vitatottak, még nem teljesen ismertek. Apró kontúrhibák, korábban beültetett implantátum hullámosságának korrekciójára igen kis mennyiségű zsírszövet befecskendezése előnyös lehet.

Lógó mellek korrekciójára lehet-e mellimplantátummal végzett mellnagyobbítás a megoldás?
Sajnos nem! Azaz csak akkor, ha a megereszkedés oly kicsi mértékű, hogy a mellbimbó nincs lejjebb az ideálisnál 1-cm-rel többel vagy/és a mell alsó felén a bimbó alatt nincs bőrtöbbletet is okozó mirigyállomány-megereszkedés. Ha a mell megereszkedése ennél nagyobb, és felvarrás nélküli nagyobbítást végeznek mirigyállomány alatti implantátum-behelyezéssel, a nagyobb mell jobban fog lógni, és korán egyéb szövődmények is várhatók, melyek korrekciót igényelnek. Ha pedig a lógó mellek alá azok felvarrása nélkül az izom alá helyezik be az implantátumokat, azok jó helyen lehetnek, csak a mell fog alatta lógni, és az esztétikai eredmény mindkét esetben rossz lesz. Megoldás: a mellfelvarrás valamelyik formája és vele egy műtét során elvégzett, izom alá helyezett implantátumokkal mellnagyobbítás, még akkor is, ha ez több heggel jár. Ha egy korrekció előtt a bimbóudvar alsó szélének magassága azonos vagy a mell alatti redő magassági vonala alá lóg, akkor a mellfelvarrás elkerülhetetlen, akkor is, ha egyidejű mellimplantátum-beültetéssel mellnagyobbítás is történik.

A mellizomzat erősítésével megakadályozható vagy csökkenthető a mell megereszkedése?
A mell szövetei és a mellizom közt semmilyen anatómiai képlet nincs, mely rögzít. Extrémen erős mellizomzatú hölgyön (bodybuilding-bajnok) is lóghatnak zacskószerűen megereszkedett mellek. A mellek megereszkedéséért többnyire alkati tényezők felelősek, legnagyobbrészt a mirigyállomány kötőszöveti sövényeinek és a bőr rugalmas és elasztikus rostjainak minősége.

Az a mell, melybe implantátumot ültettek, mindig keményebb, körvonalai élesek, kereklabda-szerű, vagyis mindig látszik, hogy operálták, amolyan „szilikonmell”?
Csak akkor, ha tokzsugorodás alakul ki, melynek leggyakoribb oka, ha a sima falú implantátumot mirigyállomány alá ültetik, ha az implantátum méretezése nem megfelelő, ha egyéb kiváltó ok is szerepel: fertőzés, nem finom, nem kíméletes technika, nem megfelelő minőségű anyagok használata, helyi érzéstelenítésben végzett műtét, stb., melyek hajlamosíthatnak rá. A megfelelő technikával, anyagokkal végzett, jól tervezett, lehetőleg izom alá helyezett implantátummal végzett plasztikai sebészeti műtétek után csak 4-5 százalékban van tokzsugorodás. Jó technika mellett a legtöbb esetben tapintással sem lehet az implantátum létét a laikus számára felismerni. Sajnos ezek a természetes eredményű és szép esetek nem gyakorolnak olyan nagy hatást a közvéleményre, mint a kérdésben megfogalmazott „szilikonmell” képe, mert az igazán jó eredményeket a páciensek többnyire titkon és környezetüket is becsapva hordják. 

Nagyobbított mellel nem lehet szoptatni, vagy az veszélyes a csecsemőre?
Ha a műtéti technika kíméletes volt (pl. nem vágták a bimbóudvart és a kivezetőcsöveket keresztbe, mint egynémely dél-amerikai műtéti típusnál), éppúgy lehet szoptatni, ahogy azt a mirigyállomány fejlettsége egyébként megengedte volna műtét nélkül. A gyermekre nézve semmilyen káros anyag nem ürül a nagyobbított mellekből. Minél hosszabb a szoptatás időszaka, annál jobban megereszkedik és kisebbedik a mirigyállomány, de ez bekövetkezik implantátum nélkül is. A mirigyállomány alá helyezett implantátum ezt a folyamatot gyorsítja, az izom alá helyezett nem.

 

Szerencsés alkattal 9 évvel a mellnagyobbítás és 6 évvel fél éves szoptatás után sem romlik a hónalji endoszkópos mellnagyobbításunk eredménye.

Mellnagyobbítás után veszélyes a repülés vagy búvárkodás?
Újságírói kacsa. Semmilyen fizikai alapja nincs, a mellimplantátumok nem levegővel töltöttek, a közforgalmú repülőgépek pedig nyomáskiegyenlítettek.

Az, hogy milyen méretű vagy alakú implantátumot ültetnek be, az jórészt a páciens óhajától vagy a plasztikai sebész ízlésétől függ?
Az adott mellkashoz optimális méretű mellimplantátum (ami nem kelt természetellenes hatást és aminél a legkisebb a kockázatok aránya) átmérője a mellkas bizonyos méreteitől függ, és centiméterszalaggal mérhető. Az ehhez az átmérőhöz az adott páciensnél ideális implantátummagasság pedig a meglévő mirigyállomány mennyiségétől (minél kisebb, annál nagyobb), a mellizom vastagságától (minél vastagabb, annál kisebb) és egész kis részben a páciens óhajától (ha az az előbbi adottságoknak nem ellentmondó) függ. Az így pontosan megállapítható implantátumnagyság (átmérő-magasság arány) alapján az adott gyártmányok táblázataiból kikeresve adja meg az adott esetben ideális nagyságot köbcentiméterben vagy grammban. Ha nincs tokzsugorodás, a nem csepp alakú implantátum is csepp alakú álló helyzetben, fekve pedig a természetesen puha női mell elterül – nem csepp és nem „kaszinótojás” vagy gömb alakú. Csak ritka páciensalkat esetén egyértelműen előnyös (hátrányai mellett) a csepp alakú implantátum. Nincs minden páciens számára egyformán jó alakú, méretű implantátum. Mindig a páciens egyéni alkati, anatómiai adottságainak megfelelő típusú, méretű mellimplantátumot kell választani, ennek legegyszerűbb eszköze pedig az alapos vizsgálat, konzultáció – és mindössze egy centiméterszalag. Ezután a plasztikai sebészeti műtét előtt persze ma már elvárható követelmény, hogy akár számítógépen is sok-sok műtét előtti és utáni képet láthasson a páciens, olyanokat is, akik alkata a sajátjához hasonló, tehát az eredmény is hasonló lehet. Az a plasztikai sebész, aki képeket nem mutat, valószínűleg nem is készít műtét előtt képeket, ez ma már nyugodtan gondatlanságnak is tekinthető, utána pedig félő, hogy nem is látja késői kontroll során a pácienseit! Ugyanakkor a legutóbbi időkben elterjedt számítógépes szimulációs programok – bár látványosak, de – a legtöbb esetben csalnak, nem képesek aszimmetrikus, csőszerű (tubularis) vagy felvarrást is igénylő mellek várható eredményének a bemutatására, inkább marketingfogás – ezért mi nem használunk ilyet.

Ha mellnagyobbító műtét előtt pl. 75-ös melltartót viselt a páciens, akkor utána 80-ast vagy 85-öst fog hordani?
A melltartók számozása a mell alatti mellkaskörfogatot (cm-ben) és nem a mellbőséget jelenti, tehát műtét után ez nem fog változni. Ami változik, az a kosár mérete (pl. A-ról B-re vagy C-re).

Egy szilikongéllel töltött implantátum sérülése esetén a „szilikon szétfolyik” a szervezetben?
Egy jó minőségű implantátum is sérülhet lövés, szúrás vagy igen nagy autóbaleset erőbehatásai miatt, de pl. hasra esés vagy sportolás miatt nem. Napi rendszerességgel éveken keresztül karaterúgásokat elszenvedő pácienseink legjobb minőségű implantátumai is súlyosan sérültek. Az 1990 évek elejénél régebben gyártott mellimplantátumok még szerényebb technológiai követelményeknek kellett, hogy megfeleljenek, ezért velük előfordul az, hogy faluk elöregedés miatt kiszakad kis erőbehatásra vagy az eltelt időtől. A ma használt ún. kohezív szilikongél nem folyékony, az implantátum körül pedig vékony hártyát (kóros esetben vastag tokot) alakít ki a szervezet. Ebben még évekig benne van a sérüléskor kijutó anyag, és mindig okoz valamilyen tünetet (keményedés, alakjának megváltozása, nyomási tünetek), legfeljebb a páciens elhanyagolja azt, hogy a plasztikai sebészhez forduljon. Hosszú évekig hanyagolva ezt a folyamatot, a szilikon ekkor már megjelenhet nyirokcsomókban is. Az a páciens, aki egy mellnagyobbítás műtéte után kétévenként kontrollvizsgálatra jár plasztikai sebészéhez, valamint rendszeresen tapintja melleit, biztonságban érezheti magát.

A mellimplantátumokat rendszeresen ki kell cserélni?
A legkorszerűbb, mai, legjobb minőségű szilikongéllel töltött implantátumokra semmilyen határidőt nem adnak a gyártók, nem gondoljuk, hogy azokat 5, 8 vagy 10 év múlva anyaguk elöregedése miatt ki kellene cserélni. A tisztán sóoldattal tölthető, szimpla falú implantátumokból évek alatt csökkenhet a sóoldat és viszonylag gyakori a leeresztés, ezért ezeket Európában kevesen használják. Ugyanakkor léteznek olcsóbb vagy nem kellő klinikai tapasztalatokkal rendelkező implantátumok is.
Az 1990-es évek elején-közepén lezajlott ún. szilikonbotrány után sok nem megfelelő minőségű terméket gyártó cég megszűnt, a gyártási követelményeket igen magasra emelték.
Ha szoptatások utáni mirigyállomány-megkisebbedés vagy -megereszkedés miatt nagyobbra kell – esztétikai és nem biztonsági okokból – cserélni egy implantátumot, mely a legjobb minőségűek közül való és 6-8 évvel ezelőtt gyártott, kivételekor azt látjuk, hibátlan. Az elmúlt  15 évben „feltalált”, új töltelékű implantátumok (cukorszármazékok, szójaolaj, stb.) nem váltották be a hozzájuk fűzött elvárásokat, és számos szövődmény lehetősége is kiderült róluk. Mindazonáltal nem tudhatjuk, hogy 15-20 év múlva lesz-e olyan anyag, amiről ma még fogalmunk sincs, és ami még előnyösebb, mint az igazán jó minőségű, kohezív géllel töltött, ma használatos implantátumok.

Amerikában nem használnak szilikongéllel töltött implantátumokat?
De igen, pl. daganatok utáni mellhelyreállító műtéteknél és bizonyos, igen nagy tekintélyű klinikákon esztétikai műtéteknél is. Hogy ez ellentmondás? Igen, és oka az amerikai szenzációhajhász médiában és a pénzsóvár és ürügyeket kereső peres ügyvédi rámenősségtől való plasztikai sebészeti félelemben, és nem szakmai, orvosi meggondolásokban keresendő. Ezért inkább vállalják ottani kollégáink (és vállaltatják pácienseikkel) a gyakoribb korrekciókat, ami a sóoldatos implantátumokkal jár. Reméljük, nem minden érkezik Európába onnan, mert nem minden követendő. Valószínűleg egy kis idő el fog telni, mire ez ügyben helyreáll Amerikában is az észszerűség.

Autoimmun betegségek kiváltói az emlőimplantátumok?
Ezt a vádat senki soha nem igazolta, viszont kimutatták, hogy ugyanakkora az autoimmun betegségek előfordulásának aránya mellimplantátumos, mint  mellimplantátum nélküli betegeken. Az autoimmun betegségek első tünetei leggyakrabban 30-40 éves nőkön jelentkeznek, és ez az a korosztály, mely leggyakrabban szeretne mellimplantátumot. Mivel a már kialakult autoimmun betegség lefolyása kiszámíthatatlan, akár a legkisebb stressz vagy terhelés is fokozhatja, ismert autoimmun betegségben szenvedőnek nem javasolt mellimplantátum éppúgy, mint a legtöbb esztétikai műtét sem, sajnos.

Okozhat-e daganatot mell implantátum?
Nem! A rossz történetek olyan esetekről kezdenek keringeni, amikor egy mellnagyobbító műtét előtt nem készült mellultrahang- vagy mammográfiás vizsgálat, és így az akkor már meglévő, csak igen kicsiny daganat vagy azt megelőző állapot mellett történik a műtét, és utána derül ki a baj. Műtét előtt valamelyik vizsgálat kötelező. Melldaganata pedig sajnos bárkinek lehet, akár van implantátuma, akár nincs. Hogy korán és jól gyógyítható állapotban veszik-e észre, az függ a havi rendszeres, menzesz után végzett önvizsgálattól, a rendszeres szűrővizsgálattól, és a legalább kétévenkénti plasztikai sebészeti kontrolltól egy mellnagyobbítás után. Amerikában kimutatták, hogy az esztétikai mellnagyobbításon átesett nők (több mint 5 millió!) közt körülbelül ugyanannyi az újonnan keletkező melldaganatok száma, mint azok közt, akiknek nincs implantátuma, de a nagyobbított mellű nők előbb, korai időszakban veszik észre a daganatokat, mert jobban figyelik magukat. A legutóbbi időkben olvasható BIA-ALCL (breast implant associated anaplastic large cell lymphoma – mellimplantátum mellett előforduló anaplasztikus óriás sejtes limfóma) kapcsán azt érdemes tudni, hogy ez a daganatfajta minden savós hártyán (leggyakrabban a mellhártyán, izületi tokon, hashártyán) előfordulhat, és soha nem igazolták, hogy bizonyos  fajta implantátumgyártmány vagy implantátumfal-minőség okozza azt.

Igaz, hogy implantátummal nem lehet mammográfiás vizsgálatot vagy tüdőszűrést végezni?
Nem igaz! Bármilyen géltöltetű implantátummal is lehet mammográfiás vizsgálatot végezni, csak aki végzi, annak tudnia kell, hogy ezt hogy kell végezni. Szerencsére egyre több radiológus szakorvos van ma már, aki ezt megtanulta, de sajnos nem mindenki. A vizsgálatot pedig ilyenkor több irányból kell elvégezni, némi többlet-odafigyeléssel és szakértelemmel. Az ebben kételkedőnek elég meggyőzésül azt mondanom, hogy a rosszindulatú melleltávolítások egy részében a helyreállításhoz implantátumot használnak, így a kötelező évenkénti vizsgálatokat is implantátumokkal kell végezni. Mellkas RTG-felvétel, tüdőszűrés előtt célszerű megmondani, hogy mellimplantátumunk van, ilyenkor a rutinszerű felvétel helyett a tapasztalt röntgen-szakorvos átvilágítja a beteget, és kiforgatott helyzetben az implantátum „mögé” is lát  – némi többletmunkával.