Kérdések, válaszok

 

ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEK

Létezik-e kockázat nélküli beavatkozás, olyan műtét, melynél a szövődmény lehetősége 0%?
Sajnos nem! A legkisebb beavatkozásnak (pl. egy injekció beadásának, egy kenőcs használatának) is van általános kockázata, még ha az az adott esetben igen csekély is. A kockázatok valószínűsége különböző, függ a beavatkozástól, a páciens alapbetegségeitől, egészségi állapotától, az egyes eljárásokra adott, egyénileg különböző válaszoktól, alkati sajátságoktól, a beavatkozó gyakorlatától, az egyes beavatkozások típusaitól, technikai és emberi tényezőktől és még nagyon-nagyon sok mindentől, bizony még a meteorológiai tényezőktől is (pl. melegfrontnál a vérzések gyakoribbak). Egy esztétikai beavatkozás javallatát (ellentétben egy betegséggel, sérüléssel, daganattal, gyulladással) a páciens állítja fel azzal, hogy őt az adott probléma zavarja. Az ellenjavallatot (hogy bizonyos esetben nem végzi el) a plasztikai sebésznek kell megmondania, ha a páciens testi, lelki állapota, a korrigálandó állapot és a várt eredmény aránya vagy más tényező miatt a kockázat az átlagostól elvárhatónál nagyobb. Természetesen annak is van kockázata, hogy nap mint nap egy utat megtéve balesetet szenvedünk. Igyekszünk ennek kockázatait is a minimálisra tenni, előrelátással, tapasztalattal, óvatossággal, körültekintéssel, védelemmel, stb., éppúgy, mint egy beavatkozásét. A plasztikai sebész dolga az is, hogy az elvárt eredményhez vezető összes lehetséges (és ne csak az általa végzett) módszert ismertesse azok előnyeivel és hátrányaival. Gyakran több lehetséges és hasonértékű módszer esetén a választás joga a kellően tájékozott páciensé. Ha az átlagosan elvárható kockázatnál nagyobb kockázatra semmi sem utal, a döntés a páciensé egy esztétikai beavatkozás előtt, és ezt senki másra nem ruházhatja át, de senki át sem veheti tőle, rá sem beszélheti.

Eltitkolható-e egy esztétikai beavatkozás vagy még inkább műtét azok elől, akikkel együtt élünk?
Szinte soha! Ha mégis sikerül valameddig, ha kiderül, akkor kerül a legnagyobb bajba a páciens, pont a műtét előtt vagy után, és ahelyett, hogy lelki támogatást kapna, amire ilyenkor volna a legnagyobb szükség, még konfliktusba is kerül, ami megnehezíti mindazt, ami ilyenkor a legrosszabb, mert a másik ember tehetetlenségében nem mindig toleráns. A közvetlen hozzátartozót inkább vonjuk be valamilyen szinten terveinkbe előre, megadva neki azt a lehetőséget, hogy aggodalmaira előre választ kapjon. Aki nem tud eleget, nagyon tud félni és haragudni.

Bármilyen testrészt lehet bármilyen alakúvá, formájúvá, méretűvé alakítani? Elég egy fotó a kívánt testrészről, és csak a plasztikai sebészen múlik, hogy ez sikerül-e?
Vannak megváltoztathatatlan vagy alig változtatható anatómiai adottságok (pl. vastag, zsíros bőrtípus, vaskos csontrendszer, nagyobb duzzanatra, ödémára hajlamos kötőszövet, hosszú izomhas a lábszáron a bokák felett, stb.), melyek beszűkítik a lehetőségeket, lehetetlenné tehetik egyesek elképzelését. Bizonyos anatómiai adottságokon lehet változtatni, de nem az összesen, és vannak változtatások, melyek kockázatai nem állnak arányban az elérhető eredménnyel.

 

Egy heg láthatósága függ az egyéni hegképződési hajlamtól, a heg, azaz a metszés adott helyen történt irányától, az adott helytől egy páciens testtájékai közt, a varráshoz felhasznált anyagok, eszközök és technika finomságától, és attól, zavartalan volt-e a sebgyógyulás (nem volt-e váladékozás, gennyedés). Akkor lehet és olyan mértékben javítani egy meglévő hegen, ha minimum egy, de inkább két fenti tényezőn lehet változtatni. Léteznek alig látható vékonyságú vagy rejtett helyeken lévő hegek, de láthatatlan heg nincs!

Ha egy páciensnek csúnya a hege, akkor neki keloidja van, tehát kóros a hegképződési hajlama?
Minden 20 páciensből, aki azt hiszi magáról (azt mondták neki), hogy keloidja van, csak 1 vagy 2 rendelkezik valódi keloiddal, a többi esetben a csúnya heg oka többnyire technikai (pl. hosszanti metszés a hasfalon vagy az ízületek felett, nem tehermentesített bőrvarrat, nem egyeztetett bőr alatti rétegek, szerény minőségű anyagok, durva technika) vagy szövődmény (pl. sebgennyedés, szétválás). A keloid hurkaszerűen kiemelkedő, kőkemény, viszkető, égő, pirosas, inkább egy daganatra hasonlító elváltozás, a beavatkozás után akár évekkel is.

A keloid műtéttel korrigálható?
A keloid műtéti korrekciója nem javasolt! Egy keloid kimetszése és bármilyen technikájú összevarrása esetén az újabb (többnyire rosszabb) keloid valószínűsége 100%! A keloid viszont többnyire jól kezelhető kompressziós kezeléssel, szilikonlap vagy -krém használatával, injekciós kezeléssel. Veszélyes és kockázatos a keloid röntgenbesugárzása, amit még ma is végeznek egyes helyeken muzeális módszerként.

A „lézerrel” vágott seb láthatatlan heggel gyógyul?
Sokféle lézer létezik. Alig látható nyommal csak a bőr felszínéből kiemelkedő, a bőr rétegeibe nem belenyúló, keskeny alapú elváltozások vehetők le, de ebben az esetben sajnos szövettani vizsgálat nem végezhető. Mélyebb elváltozások (bizonyos tetoválások, festékes elváltozások, értágulatok) nagyon speciális, többnyire kisebb szekrény nagyságú, több 10 millió forintos berendezések használatával, 5-8 kezelés után halványíthatók. Minden olyan lézeres beavatkozás, mely a hám tetejétől az aljáig átvágja, átégeti azt, heggel gyógyul.

 

Az arc bármilyen redői sikerrel kezelhetők a ráncokat kiemelő, a bőrbe adott feltöltő injekciókkal, és az arc ezekkel megfiatalítható?
A homloki, orrgyöki, a külső szemzugi (szarkaláb) redők oka az erős (többnyire alkati) bőr alatti izmok összehúzódása, ezért a felettük levő rétegbe adott feltöltő injekciók után is összehúzódnak, a redő nem múlik el. Ezek korrekciója vagy izom-ideget bénító ideiglenes hatású injekcióval (Botox - Vistabel) végezhető, vagy endoszkópos izomcsík-kimetszéssel vagy a halánték megfeszítésével. A szemhéjak igen vékony bőre alá adott injekciós anyag gyakran átlátszik, egyenetlen. A száj körül adják az ilyen injekciós töltőanyagok a legjobb eredményt. Nagy fiatalításra nem alkalmasak, egy arcközép-megereszkedettség miatti mély orr-szájzugi barázdát csak az arcközép műtéti megemelése tud fiatalítani.

Az arcba vagy az ajkakba adott folyékony szilikon veszélytelen?
Annyira nem, hogy az USA-ban és Európa legtöbb országában tilos, más országokban nem engedélyezett. Hazánkban sajnos többnyire ipari célból forgalomba hozott vagy illegális folyékony szilikonkészítményeket használnak, többnyire több 1000%-os haszonnal. A szövődmények akár röviddel az alkalmazás után, de akár hosszú évek, évtizedek után is jelentkeznek, keményedés, csomósodás, hegesedés, krónikus gyulladások, néha daganatok formájában, az anyag pedig eltávolíthatatlan, legalábbis teljes mértékben, mert ahhoz olyan mennyiségű szövetet kellene kivenni, ami már nagyon jelentős esztétikai problémát okozna. Legfeljebb a nagyon zavaró vagy begyulladt csomók kisebbíthetők műtéttel. Vissza-visszatérő gyulladások kezelésére használják a helyileg a szilikoncsomók környékére beadott szteroidinjekciókat, de ezek használata nem veszélytelen. A folyékony szilikont gumidugós üvegből szívja fel az azt beadó személy, nem előre adagonként külön fecskendőbe csomagolva kerül forgalomba, és a páciens nem kapja meg az egyébként minden más injekciós anyagnál meglévő címkét vagy csomagolást, melyről az anyag beazonosítható lenne. Sajnos az elmúlt években is jelent meg olyan, az esztétikai plasztikai sebészetet népszerűsítő könyv, ami megengedhető módszerként felsorolva a szilikoninjekciót félrevezeti a pácienseket. Sajnos vannak plasztikai sebészek is hazánkban, akik még mindig használják a folyékony szilikont, miközben több mint 10 éve klinikai közlemény is született egy korábban ajkába folyékony szilikont kapott páciens későbbi súlyos, halált okozó szilikonos tüdőszövődményéről.

Az arcplasztika nem más, mint az arc bőrének, ráncainak kisimítása?
A korszerű, tartós és természetes eredményt adó arcplasztika nemcsak a bőr, hanem az összes, szintén öregedő szöveti rétegen (bőnye, kötőszövet, izom, stb.) végzett korrekciót jelenti, és nemcsak a bőr korán romló túlfeszítésével (táguló hegek) ér el eredményt. A fiatalos arc NEM „kivasaltan” lapos, azon megfelelő helyen és megfelelő mértékű domborulatok vannak.

Az „arcplasztika” eredménye csak egy-két évig tart, addig viszont „kivasalt” benyomást kelt?
Igen, de csak akkor, ha csak a bőrt feszítik túl és a mélyebb rétegeket nem emelik fel, az eredményt pedig csak a bőrheg tartja (ami tartósan nem tart, csak szélesedik), és nem csonthoz, csonthártyához rögzítik a megemelt mélyebb rétegeket. Ilyen régi típusú műtéteket mi nem végzünk, mert hatása rövid ideig tartó és nem természetes eredményű.

Az arcplasztika csak idősebb nőknek vagy férfiaknak vagy 50 év felett javasolt?
A különböző típusú arcplasztikákkal nemcsak az öregedés okozta jelek javíthatók, de veleszületett, előnytelen alkati adottságok is megváltoztathatók, pl. a szomorú „kutyaszemek”, amikor a külső szemzugok lejjebb vannak vagy a szemhéjak táskásak, akár már a húszas-harmincas éveiben járó páciensen is.

Minél simább (laposabb) egy arc, annál szebb és fiatalosabb?
A klasszikusan szépnek tartott arcokon (Sophia Loren, Gina Lollobrigida, Brigitte Bardot, Grace Kelly) jól látható a parabolikus ívben elődomborodó arcközép kontúrja – éppúgy, mint távoli rasszok keveredéséből született szép arcokon. A szép, fiatalos és attraktív arc nem lapos! Az öregedéssel – kivéve az erős elhízást – az arc zsírszövete fogy, sorvad, beesik.

 

Igaz, hogy az orrműtétek után jelentős fájdalom van?
Nem! A jól és kíméletes technikával végzett orrműtétek után az esetek 95 százalékában annyi fájdalom sincs, hogy a páciens egy fájdalomcsillapító tablettát bevegyen. Ha egy orrműtét után fájdalom van, az vagy a nem kíméletes műtéti technika következménye, vagy az esetleg korábban drogokat fogyasztó páciensen lehetséges.

Az orrműtétek után tartós időjárásra való érzékenység vagy szagláskiesés előfordulhat?
Egyiknek sincs sem élettani, sem anatómiai alapja, ilyentől nem kell tartani.

Muszáj orrplasztika után tampont használni?
Az esetek legnagyobb részében nem használunk tampont, mert az szélesíti az orrot, amit a műtéttel keskenyíteni szeretnénk, gyulladást hozhat létre, a páciensek nem szeretik, nem jól tűrik, ezenkívül a vérzést speciális szövetragasztó használatával is lehet csökkenteni, igaz, ez többe kerül. Csak abban az esetben kell tampont használnunk, ha egyidejű orrkagyló-kisebbítést is kell végezni. Egy sövényplasztika után sem használunk tampont, a sövény két oldalára rögzített szilikonlap sínként jobban rögzíti a sövényt új helyzetében.

Ha sövényferdeség is van, azt külön műtéttel kell operálni?
Az orr egy anatómiai egység. A legjobb eredmény csak úgy érhető el, ha a sövényműtét és az orr külső vázának műtéte egy alkalommal történik. Plasztikai sebészetünkön nem hívunk külön fül-orr-gégészt a sövényműtéthez, azt ugyanaz a plasztikai sebész végzi, akinek gyakorlata van az egész orr egyetlen koncepcióval történő beavatkozásához. Egy szívműtétnél sincs külön pitvarsebész meg kamrasebész, csak profi szívsebész.

Ha sövényferdeség van, akkor a sövényből kivesznek?
Hazánkban sajnos a legtöbb fül-orr-gégész rutinszerűen még mindig az  ún. Killian-féle műtétet végzi, azaz a porcos sövény legferdébb részének porcából kivesz egy részt, ami véleményünk szerint egy elavult módszer. Ezután gyakran lehet orrháti besüppedés és maradványferdeség. Plasztikai sebészetünkön a sövényből csak akkor veszünk ki egészen kicsi részt, ha az máshova szükséges vagy a bemetszések után egyenesbe hozott sövény jó helyzetbe rögzítését akadályozza. Minden más esetben törekszünk a sövény minél nagyobb mértékű megtartására, mert annak jelentős szerepe van.

 
 

Létezik-e vegyi zsíroldás a zsírleszívás során?
Régebben kipróbálták, azonban jelentős szövődmények miatt mára csaknem sehol sem végzik. Azonban a korszerű zsírleszívási technikák mindegyikének egyik legalapvetőbb összetevője az ún. tumescens oldat használata, mely során a zsírszöveti sejt víztartalmánál hígabb töménységű, speciális, vegyhatásában semlegesített viszonylag nagy mennyiségű sóoldattal egész vékony, tompa végű, nem roncsoló kanülökkel nagy nyomással duzzasztjuk fel sejtek közti szöveti réseket, jelentősen megkönnyítve és vértelenné téve ezzel a zsír leszívását. Ennek a technikának az alkalmazása lényegesen fontosabb a páciens számára az eredmény szempontjából, mint az, hogy hagyományos gépi vákuummal, fecskendővel, kézi erővel vagy ultrahanggal, vibrációs motorral mozgatják-e a leszívó csövet, mely utóbbi csak a plasztikai sebész számára jelent kevesebb fizikai megterhelést.

Zsírleszívás után vissza lehet-e hízni mindazt, amit leszívtak?
A zsírsejtek felnőttkorban tudnak hízni vagy fogyni, de szaporodni nem. Ha tehát megfelelő mennyiségű, azaz az adott helyről maximálisan leszívható zsírmennyiség eltávolítása történik (egy vékony réteget közvetlenül a bőr alatt, egy másikat az izombőnye felett meg kell kímélni), és ezt követően a páciens hízik, mert eszik, eszik, eszik és nem mozog, akkor csak annyi zsírsejt fog tudni meghízni, amennyi maradt az adott helyen. Ott, ahol nem történt zsírleszívás, nagyobb hízásra képes, mint az operált helyen, de csak akkor, ha nem csak „alibi” beavatkozás történt. Tehát a zsírleszívással elért arányok az egyes területek közt megmaradnak, még ha a páciens akár 10-20 kilót is hízik egészségtelen életmódja miatt. Ezért jól végzett zsírleszívás után a páciens, ha hízik, a korábban nem kezelt területek miatt fog visszatérni.

Igaz-e, hogy a zsírleszívás fáj?
Tisztán helyi érzéstelenítésben kéttenyérnyinél nagyobb területű zsírleszívás fáj, ezért mi zsírleszívásaink legnagyobb részét altatásban vagy gerincközeli érzéstelenítésben végezzük. A jó technikával végzett zsírleszívás után pár napig tompa nyomás, húzódás, izomlázhoz hasonló érzés van, de soha nem éles fájdalom.

 

A mell szövetei és a mellizom közt semmilyen anatómiai képlet nincs, mely rögzít. Extrémen erős mellizomzatú hölgyön (bodybuilding-bajnok) is lóghatnak zacskószerűen megereszkedett mellek. A mellek megereszkedéséért többnyire alkati tényezők felelősek, legnagyobbrészt a mirigyállomány kötőszöveti sövényeinek és a bőr rugalmas és elasztikus rostjainak minősége.

A mellbe adott injekciókkal (zsír vagy egyéb anyag) mellnagyobbítás végezhető?
Saját zsírral viszonylag kisméretű (fél vagy maximum egy kosárméret) mellnagyobbítás végezhető, gyakran csak több műtéttel és csak akkor, ha a kismellű páciens viszonylag sok felesleges zsírral rendelkezik pl. derék- és combtájékain. Mivel a beültetett zsír a későbbiekben daganatokhoz hasonló (a tájékozatlan vizsgálót félrevezető) meszesedési tüneteket okozhat mammográfiás vizsgálatok során, ez a módszer csak olyan páciensnél jön szóba, akinek a női felmenői között nem fordult elő melldaganat, illetve neki sincsenek kóros elváltozásai képalkotó vizsgálat során. Szilikon-injekció a legkisebb mennyiségben is, saját zsír nagyobb, egy implantátumhoz hasonló (300-400 cc-ml mennyiségű) eredménnyel, melyet egyszerre, egy műtét során ültetnek be, mindig szövődményt okoz, legenyhébb esetben a mellet veszélyezteti, gyakrabban az életet. Nem felszívódó idegen anyaggal történő kockázatos és minimális (alig látható mértékű) mellnagyobbítás végezhető, de gyakorlatilag nagy hibának számít. Apró kontúrhibák, korábban beültetett implantátumhullámosság korrekciójára saját zsír (vele kötőszöveti őssejtek) beültetése igen jó eredményeket ad, a mindennapi gyakorlatban használatos.

Lógó mellek korrekciójára lehet-e implantátummal végzett mellnagyobbítás a megoldás?
Sajnos nem! Azaz csak akkor, ha a megereszkedés oly kicsi mértékű, hogy a mellbimbó nincs lejjebb az ideálisnál 1-cm-rel többel vagy/és a mell alsó felén a bimbó alatt nincs bőrtöbbletet is okozó mirigyállomány-megereszkedés. Ha a mell megereszkedése ennél nagyobb, és felvarrás nélküli nagyobbítást végeznek mirigyállomány alatti implantátum behelyezésével, a nagyobb mell jobban fog lógni, és korán egyéb szövődmények is várhatók, melyek korrekciót igényelnek. Ha pedig a lógó mellek alá azok felvarrása nélkül az izom alá helyezik be az implantátumokat, azok jó helyen lehetnek, csak a mell fog alatta lógni, és az esztétikai eredmény mindkét esetben rossz lesz. Megoldás: a mellfelvarrás valamelyik formája és vele egy műtét során elvégzett, izom alá helyezett implantátumokkal mellnagyobbítás, még akkor is, ha ez több heggel jár. Ha egy korrekció előtt a bimbóudvar alsó szélének magassága azonos vagy alá lóg a mell alatti redő magassági vonalánál, akkor a mellfelvarrás elkerülhetetlen, akkor is, ha egyidejű implantátumbeültetéssel mellnagyobbítás is történik.

 

Létezik-e mellfelvarrás látható hegek nélkül vagy hónalji behatolásból mellfelvarrás?
Sajnos nem! Aki láthatatlan heget szeretne, mellfelvarrás műtétét se kívánja. Persze jó egyéni hegképződési hajlammal, korszerű technikával, alsó heg nélkül ritkábban csak körkörös bimbóudvari, gyakrabban ezen kívül függőleges, de vékony hegekkel, szép formával és telt mellekkel a páciensek zöme elégedett lehet. Ennek feltétele, ha a tervezett műtét előtt a várható hegekről alaposan tájékozódott a plasztikai sebész által mutatott előtte-utána képek és az egyéni adottságai alapján. Esetleges előnytelen egyéni hegképződés gyanúja esetén pedig a korai sebgyógyulás után azonnal érdemes megkezdeni olyan hegkezelést, mely némi törődéssel, de a legjobb elérhető heget eredményezi. A "fordított T" alakú, azaz a mellek alatt is heggel végzett mellfelvarrás 2021-ben már 27 éve számít elavult technikának Madeleine Lejour belga plasztikai sebész munkássága, könyve és közleményei után. Sajnos e sorok írójánál 20-25 évvel fiatalabb plasztikai sebész kollégák sincsenek ezzel tisztában és még mindig "fordított T" alakú hegeket okoznak.

Az a mell, melybe implantátumot ültettek, mindig keményebb, körvonalai élesek, kerek labdaszerű, vagyis mindig látszik, hogy operálták, amolyan „szilikonmell”?
Csak akkor, ha tokzsugorodás alakul ki, melynek leggyakoribb oka, ha a sima falú implantátumot mirigyállomány alá ültetik, ha az implantátum méretezése nem megfelelő, ha egyéb kiváltó ok is szerepel: fertőzés, nem finom, nem kíméletes technika, drain használata nélküli mütét, nem megfelelő minőségű anyagok használata, helyi érzéstelenítésben végzett műtét, stb., melyek hajlamosíthatnak rá. A megfelelő technikával, anyagokkal végzett, jól tervezett, lehetőleg izom alá helyezett implantátummal végzett műtétek után csak 4-5 százalékban lehet tokzsugorodás. Jó technika mellett a legtöbb esetben tapintással sem lehet az implantátum létét a laikus számára felismerni. Sajnos ezek a természetes eredményű és szép esetek nem gyakorolnak olyan nagy hatást a közvéleményre, mint a kérdésben megfogalmazott „szilikonmell” képe, mert az igazán jó eredményeket a páciensek többnyire titkon és környezetüket is becsapva hordják.

Nagyobbított mellel nem lehet szoptatni, vagy az veszélyes a csecsemőre?
Ha a műtéti technika kíméletes volt (pl. nem vágták a bimbóudvart és a kivezetőcsöveket keresztbe, mint egynémely brazil műtéti típusnál), éppúgy lehet szoptatni, ahogy azt a mirigyállomány fejlettsége egyébként megengedte volna műtét nélkül. A gyermekre nézve semmilyen káros anyag nem ürül a nagyobbított mellekből. Minél hosszabb a szoptatás időszaka, annál jobban megereszkedik és kisebbedik a mirigyállomány, de ez bekövetkezik implantátum nélkül is. A mirigyállomány alá helyezett implantátum ezt a folyamatot gyorsítja, az izom alá helyezett nem.

Mellnagyobbítás után veszélyes a repülés vagy búvárkodás?
Újságírói kacsa. Semmilyen fizikai alapja nincs, az implantátumok nem levegővel töltöttek, a közforgalmú repülőgépek pedig nyomáskiegyenlítettek.

Milyen „sportot” nem bír ki egy mellimplantátum?
Küzdősportokat, mint ami a női boksz, karate és egyéb, ököllel, lábbal, eszközzel történő ütések, rúgások. Ezek után nem az a kérdés, hogy kiszakad-e a legjobb minőségű implantátum is, hanem az, hogy mikor. Persze a női mell is megsínyli, ha rúgják, ütik, vágják – mert nem erre való!

Mitől megy szét a legjobb minőségű mellimplantátum is?
Ha küzdősporttal rúgják, ütik, ha a pácienst megtapossa a partnere szöges bakanccsal, ha ráesik a mellkasára egy fáról leesve vagy az ereszcsatorna tisztítása közben, ha 110 km/h sebességnél szgk. első ülésén ülve előtte felfújódik a légzsák, vagy enélkül is, ha 50 km/h-val a műszerfalnak vágódik. Ezek konkrét, a pácienseimmel történt események, mely után ők nem jelentkeztek, csak hosszú évek elmúltával. Részben izom alatti helyzetű implantátumokkal végzett rendszeres súlyzógyakorlatok, saját test húzogatása és fekvőtámasz-gyakorlatok hatására az implantátumok fala meggyűrődik, és később a gyűrődés helyén elvékonyodik, átereszt, majd kiszakad.

Az, hogy milyen méretű vagy alakú implantátumot ültetnek be, az jórészt a páciens óhajától vagy a plasztikai sebész ízlésétől függ?
Az adott mellkashoz optimális méretű implantátum (ami nem kelt természetellenes hatást, és aminél a legkisebb a kockázatok aránya) átmérője a mellkas bizonyos méreteitől függ és centiméterszalaggal mérhető. Az ehhez az átmérőhöz az adott páciensnél ideális implantátummagasság pedig a meglévő mirigyállomány mennyiségétől (minél kisebb, annál nagyobb), a mellizom vastagságától (minél vastagabb, annál kisebb) és egész kis részben a páciens óhajától (ha az az előbbi adottságoknak nem ellentmondó) függ. Az így pontosan megállapítható implantátumnagyság (az átmérő és magasság aránya) alapján az adott gyártmányok táblázataiból kikeresve adja meg az adott esetben ideális nagyságot köbcentiméterben vagy grammban. Ha nincs tokzsugorodás, a nem csepp alakú implantátum is csepp alakú álló helyzetben, fekve pedig a természetesen puha női mell elterül – nem csepp és nem „kaszinótojás” vagy gömb alakú. Csak ritka páciensalkat esetén egyértelműen előnyös (hátrányai mellett) a csepp alakú implantátum. Nincs minden páciens számára egyformán jó alakú, méretű implantátum. Mindig a páciens egyéni alkati, anatómiai adottságainak megfelelő típusú, méretű implantátumot kell választani, ennek legegyszerűbb eszköze pedig az alapos vizsgálat, tükör előtti konzultáció és mindössze egy centiméterszalag. A tükör előtt álva a páciensnek arra a 3 kérdésre kell válaszolnia, hogy milyen belső teltséget szeretne (azaz mennyire legyenek egymáshoz közel a mellei), haladják-e meg – és ha igen, akkor mennyivel – a mellei oldalt a mellkasvonal oldalsó vetületét, oldalnézetből pedig milyen legyen a mell felső részének a formája (azaz legyen egyenes vagy domború – és ha igen, akkor mennyire). Ezek műfogással megmutathatók. Ezek után a plasztikai sebésznek kell megmondania – a mirigyállomány és a mellizom vastagságának a tudásával –, hogy milyen átmérőjű és profilmagasságú – azaz térfogatú – implantátumot javasol az óhajtott eredményhez. Tudomásunk szerint ezt a 3 kérdést csak ezen sorok írója teszi fel hazánkban mellnagyobbítás előtt. Ezután, műtét előtt persze ma már elvárható követelmény, hogy akár számítógépen is sok-sok műtét előtti és utáni képet láthasson a páciens, olyanokat is, akik alkata a sajátjához hasonló, tehát az eredmény is hasonló lehet. Az a plasztikai sebész, aki képeket nem mutat, valószínűleg nem is készít műtét előtt képeket, ez ma már nyugodtan gondatlanságnak is tekinthető, utána pedig félő, hogy nem is látja késői kontroll során a pácienseit.

Ha mellnagyobbító műtét előtt pl. 75-ös melltartót viselt a páciens, akkor utána 80-ast vagy 85-öst fog hordani?
A melltartók számozása a mell alatti mellkaskörfogatot (cm-ben) és nem a mellbőséget jelenti, tehát műtét után ez nem fog változni! Ami változik, az a kosár méret (pl. A-ról B-re vagy C-re).

Egy szilikongéllel töltött implantátum sérülése esetén a „szilikon szétfolyik” a szervezetben?
Egy jó minőségű implantátum is sérülhet lövési-szúrási vagy igen nagy autóbaleset erőbehatásai miatt, de pl. hasraesés vagy sportolás miatt nem. Az 1990 évek elejénél régebben gyártott implantátumok még szerényebb technológiai követelményeknek kellett hogy megfeleljenek, ezért velük előfordul az, hogy faluk elöregedés miatt kiszakad kis erőbehatásra vagy az eltelt időtől. A ma használt ún. kohezív szilikongél nem folyékony, az implantátum körül pedig vékony hártyát (kóros esetben vastag tokot) alakít ki a szervezet. Ebben még évekig benne van a sérüléskor kijutó anyag, és mindig okoz valamilyen tünetet (keményedés, alakjának megváltozása, nyomási tünetek), legfeljebb a páciens elhanyagolja azt, hogy a plasztikai sebészhez forduljon. Hosszú évekig hanyagolva ezt a folyamatot a szilikon ekkor már megjelenhet nyirokcsomókban is. Az a páciens, aki egy mellnagyobbítás műtéte után kétévenként kontrollvizsgálatra jár plasztikai sebészéhez, valamint rendszeresen tapintja melleit, biztonságban érezheti magát.

A mellimplantátumokat rendszeresen ki kell cserélni?
A legkorszerűbb, mai, legjobb minőségű szilikongéllel töltött implantátumokra semmilyen határidőt nem adnak a gyártók, nem gondoljuk, hogy azokat 5, 8 vagy 10 év múlva anyaguk elöregedése miatt ki kellene cserélni. A tisztán sóoldattal tölthető, szimpla falú implantátumokból évek alatt csökkenhet a sóoldat és viszonylag gyakori a leeresztés, ezért ezeket Európában kevesen használják. Ugyanakkor léteznek olcsóbb vagy nem kellő klinikai tapasztalatokkal rendelkező implantátumok is.
Az 1990-es évek elején-közepén lezajlott ún. szilikonbotrány után sok nem megfelelő minőségű terméket gyártó cég megszűnt, a gyártási követelményeket igen magasra emelték.
Ha szoptatások utáni mirigyállomány-megkisebbedés vagy megereszkedés miatt nagyobbra kell – esztétikai, nem biztonsági okokból – cserélni egy implantátumot, mely a legjobb minőségűek közül való és 6-8 évvel ezelőtt gyártott, kivételekor azt látjuk, hibátlan. Az elmúlt években „feltalált” új töltelékű implantátumok (cukorszármazékok, szójaolaj, stb.) nem váltották be a hozzájuk fűzött elvárásokat, és számos szövődmény lehetősége is kiderült róluk. Mindazonáltal nem tudhatjuk, hogy 15-20 év múlva lesz-e olyan anyag, amiről ma még fogalmunk sincs, és ami még előnyösebb, mint az igazán jó minőségű, kohezív géllel töltött ma használatos implantátumok.

Amerikában nem használnak szilikongéllel töltött implantátumokat?
De igen, pl. daganatok utáni mellhelyreállító műtéteknél és bizonyos, igen nagy tekintélyű klinikákon esztétikai műtéteknél is. Hogy ez ellentmondás? Igen, és oka az amerikai szenzációhajhász médiában és a pénzsóvár és ürügyeket kereső peres ügyvédi rámenősségtől való plasztikai sebészeti félelemben és nem szakmai, orvosi meggondolásokban keresendő. Ezért inkább vállalják ottani kollégáink (és vállaltatják pácienseikkel) a gyakoribb korrekciókat, ami a sóoldatos implantátumokkal jár. Reméljük, nem minden érkezik Európába onnan, mert nem minden követendő. Valószínűleg egy kis idő el fog telni, mire ez ügyben helyreáll Amerikában is az észszerűség.

Autoimmun betegségek kiváltói az emlőimplantátumok?
Ezt a vádat senki soha nem igazolta, viszont kimutatták, hogy ugyanakkora az autoimmun betegségek előfordulásának aránya mellimplantátumos, mint  mellimplantátum nélküli betegeken. Az autoimmun betegségek első tünetei leggyakrabban 30-40 éves nőkön jelentkeznek, és ez az a korosztály, mely leggyakrabban szeretne mellimplantátumot. Mivel a már kialakult autoimmun betegség lefolyása kiszámíthatatlan, akár a legkisebb stressz vagy terhelés is fokozhatja, ismert autoimmun betegségben szenvedőnek nem javasolt mellimplantátum éppúgy, mint a legtöbb esztétikai műtét sem, sajnos.

Okozhat-e daganatot mellimplantátum?
Nem! A rossz történetek olyan esetekről kezdenek keringeni, amikor egy mellnagyobbító műtét előtt nem készült mellultrahang- vagy mammográfiás vizsgálat és így az akkor már meglévő, csak igen kicsiny daganat vagy azt megelőző állapot mellett történik a műtét, és utána derül ki a baj. Műtét előtt valamelyik vizsgálat kötelező. Melldaganata pedig sajnos bárkinek lehet, akár van implantátuma, akár nincs. Hogy korán és jól gyógyítható állapotban veszik-e észre, az függ a havi rendszeres, menzesz után végzett önvizsgálattól, a rendszeres szűrővizsgálattól és a legalább kétévenkénti plasztikai sebészeti kontrolltól egy mellnagyobbítás után. Amerikában kimutatták, hogy az esztétikai mellnagyobbításon átesett nők (több mint 5 millió!) közt körülbelül ugyanannyi az újonnan keletkező melldaganatok száma, mint azok közt, akiknek nincs implantátuma, de a nagyobbított mellű nők előbb, korai időszakban veszik észre a daganatokat, mert jobban figyelik magukat. A legutóbbi időkben olvasható BIA-ALCL (breast implant associated anaplastic large cell lymphoma – mellimplantátum mellett előforduló anaplasztikus óriás sejtes limfóma) kapcsán azt érdemes tudni, hogy ez a daganatfajta minden savós hártyán (leggyakrabban a mellhártyán, ízületi tokon, hashártyán) előfordulhat, és soha nem igazolták, hogy bizonyos  fajta implantátumgyártmány vagy falminőség okozza azt.


Igaz, hogy implantátummal nem lehet mammográfiás vizsgálatot vagy tüdőszűrést végezni?
Nem igaz! Bármilyen géltöltetű implantátummal is lehet mammográfiás vizsgálatot végezni, csak aki végzi, annak tudnia kell, hogy ezt hogy kell végezni. Szerencsére egyre több radiológus szakorvos van ma már, aki ezt megtanulta, de sajnos nem mindenki. A vizsgálatot pedig ilyenkor több irányból kell elvégezni, némi többlet-odafigyeléssel és szakértelemmel. Az ebben kételkedőnek elég meggyőzésül azt mondanom, hogy a rosszindulatú melleltávolítások egy részében a helyreállításhoz implantátumot használnak, így a kötelező évenkénti vizsgálatokat is implantátumokkal kell végezni. Mellkasröntgen-felvétel, tüdőszűrés előtt célszerű megmondani, hogy mellimplantátumunk van, ilyenkor a rutinszerű felvétel helyett a tapasztalt röntgen-szakorvos átvilágítja a beteget, és kiforgatott helyzetben az implantátum „mögé” is lát – némi többletmunkával.

 

Nem! Finom műtéti technikával, mely a területek beidegzését is figyelembe veszi, ez kizárható. Természetesen szükség van egy 3-5 hetes türelemre a szexuális élet megkezdéséhez, de utána már minden addig zavaró anatómiai adottság elhárul a zavartalan örömszerzés elől.

KÉRDÉSEK AZ ÉRZÉSTELENÍTÉSI TECHNIKÁKRÓL

Igaz-e, hogy a helyi érzéstelenítésben végzett műtét fáj?
Általánosságban nem. Mint mindent, ezt is lehet jól és rosszul is csinálni. Fontos a műtét, beavatkozás kiterjedésével és mélységével, valamint a páciens lelkialkatával összeegyeztetni az érzéstelenítés módját. Jól választott esetben, jó technikával teljesen fájdalommentes a helyi érzéstelenítés, és a szorongás, stressz pedig gyógyszeresen előtte kikapcsolható.

Igaz-e hogy a gerincközeli érzéstelenítés veszélyesebb, mint az altatás?
Nem! A gerincközeli injekció beadását egy érzéstelenítő szúrással kezdi az aneszteziológus orvos, tehát nem okozunk nagyobb fájdalmat egy bőr-tűszúrásnál. De erre is csak kevés páciens emlékszik, mert előtte bódító-kábító gyógyszert kap. A szúrás nem a gerincvelőbe, hanem a csontos gerinccsatornába, az ott kilépő idegek köré történik. A gerincközeli érzéstelenítést ki szoktuk egészíteni vénás nyugtatással, altatással is, így pácienseink többsége már az első injekció beadására sem emlékszik, a fájdalommentesség pedig a műtét után tökéletesebb mint egy altatás után, mert bőven van ideje hatni a műtét után adott fájdalomcsillapítónak, mire az érzéketlenség órák alatt megszűnik. Szakorvosaink Európában egyedülálló módon egy olyan technikát is alkalmaznak, mely a páciensek számára sokkal elviselhetőbb, nevezetesen azt, hogy az érzéstelenítés tartama alatt pácienseink lábaikat mozgatni tudják, meggyőződve arról, hogy nem fenyeget bénulás. Ezt azon pácienseink értékelik nagyra, akik más intézetekben már elviseltek hasonló gerincközeli érzéstelenítést (visszérműtét, császármetszés, stb.). Az általunk alkalmazott gerincközeli érzéstelenítés után csak a zsibbadás elmúltáig kell ágyban feküdniük, kisebb műtétek után akár aznap otthonukba távozhatnak. Ez az érzéstelenítési forma a nemzetközi statisztikák alapján sokkal kevesebb szövődménnyel járhat, és kevésbé terheli meg a szervezetet, mint az altatás.