Bimbóudvari mellnagyobbítás

A mell alatti behatolásból mellnagyobbítást végző plasztikai sebészek közül csak kevesen végeznek bimbóudvari behatolásból is mellnagyobbítást. Bimbóudvari behatolásnak nevezzük a bimbóudvar szélén félkörívesen ejtett metszésből végzett behatolást, mely során a bőr alatt az egész mirigyállományt lefelé kikerülve, a mirigyállomány alá vagy az izom alá helyezik be az implantátumot. Ebből a behatolásból nem végezhető izombőnye alá történő implantátumbehelyezés. Nem soroljuk bimbóudvari behatolásnak azt, ha a bimbót keresztbe vágják, vagyis a mirigyállomány kivezetőcsöveit és magát a mirigyállományt is barbár módon kettévágják, és így helyeznek be mirigyállomány alá implantátumot úgy, ahogy hazánkban csak egy valaki teszi, aki nemhogy plasztikai-égési, de semmilyen szakvizsgát nem szerzett hazánkban, és ezt a „módszert” egy Brazíliában néhány helyen alkalmazott megoldásként próbálja hitelessé tenni, nem törődve a későbbi következményekkel, mint bimbóérzéketlenség, szoptatási problémák, ciszták, stb.

 

A bimbó, a kivezető csövek és a mirigyállomány kettévágásával végzett mellnagyobbítás hegének képe máshol végzett műtét után - mi nem így végezzük.

   


A VALÓDI BIMBÓUDVARI (bimbóudvarszéli) BEHATOLÁS ELŐNYEI:

Ha igazoltan ideálisan előnyös hegképződésű páciensről van szó, a bimbóudvari behatolás hege kevésbé feltűnő, mint a mell alatti behatolás hege (bár jobban látható, mint a hónalji behatolás hege).

Ha kismértékű egyidejű megereszkedés is van, a bimbóudvar körüli heggel járó mellfelvarrás hegével járó metszésből egyidejűleg az implantátum is behelyezhető (kivéve, ha a bimbóudvar átmérője nagyon kicsi), bár ilyenkor az implantátumot a baktériumokkal fertőzött mirigyállománnyal érintkezve lehet csak behelyezni, ami nagyobb kockázat, mintha az implantátumot külön metszésből, a hónaljból helyeznék be.

   

A BIMBÓUDVARI BEHELYEZÉS HÁTRÁNYAI:

Nehezített láthatóság, mely speciális hidegfényes, száloptikás módszerrel is korlátozott láthatóságot, szemkontrollt, és ezért nagyobb bevérzési és így tokzsugorodási kockázatot jelent, különösen részben izom alá történő implantátumelhelyezés eseteiben. A láthatóság jóval kisebb, mint amit hónalji behatolásból az endoszkóppal lehetséges kontrollálni, ráadásul utóbbit nagy nagyításban. Ha a bimbóudvar átmérője viszonylag kicsi, és a beültetendő implantátum mérete viszonylag nagy, akkor a módszer nem javasolt.

Ha kissé is kóros a hegképződés, akkor a mell alattinál is előnytelenebb (színben eltérő, esetleg dudoros, széles) heg várható, mely alig vagy nehezen korrigálható, ezért ez a behatolás ilyenkor nem javasolt, ha a hegképződés - korábbi műtétek hiánya miatt - nem ismerhető, akkor a bimbóudvari behatolás nem javasolt mellnagyobbításra.

Az implantátum behelyezési csatornája érintkezik a mirigyállományban élő baktériumokkal, ezért a fertőződés lehetősége nagyobb.

A mirigyállomány és a bőr szétválasztása lefelé elhúzódó duzzanatot (ödémát) eredményez a műtét utáni időszakban.
 

 

Mikor a legrosszabb a bimbóudvari behatolás?

Akkor, ha:

- kicsi a bimbóudvar átmérője,

- a páciensnek kóros hegképződése van,

- nem kis fokú, hanem jelentős az egyidejű megereszkedettség.
 

Képgaléria